| Az Ifjú Zenebarátok Kórusa nevében búcsúzom Tanár Úrtól. De ez a szó nem jó, a búcsúzás eltávolodást, felejtést jelent, és mi nem felejtünk, emlékezünk, amíg élünk. Ezért inkább egy imát mondok el. Istenem! Véget ért egy élet, befejeződött egy gazdag és teljes életpálya, magadhoz szólítottad a Te szolgádat. Lezárult egy korszak egy család életében, és a magyar kórusmuzsika és zenepedagógia életében is. Köszönetet mondunk Neked ezért a gazdagságért, a teljességért, köszönjük, hogy hosszú időt adtál, hogy kiteljesedhessen ez az életpálya, és, hogy rövidre szabtad a végső szenvedést. A hosszú élet során sok jóban, és nehézségekben is volt része. Nehéz éveket, megpróbáltatásokat mértél rá, amelyeken Beléd kapaszkodva, Benned bízva lépett tovább. Sok szép és hosszú évet is adtál, amelynek során tiszteletet, megbecsülést vívott ki magának, szerető családot adtál, akiket mindenek fölött szeretett. Egy nagyobb családot is alapított, amelyet éppen Ő maga nevezett második, nagyobb családjának, hála ezért is Neked, Uram. 1965 óta, a mai napig fennáll az Ifjú Zenebarátok Kórusa. Kezdetben az Egressy Gimnázium fiaiból és a Veres Pálné Gimnázium leányaiból alakult Baráti Kör Kamarakórus 1961 óta a Szemere utcai Fiúiskola egyik termében énekelt együtt. Ezt a kört szélesítette tovább Tanár Úr, így jött létre a Jeunesses Musicales felkérésére az Ifjú Zenebarátok Kórusa, amelyhez egyre többen csatlakoztak a kórus és a vezető egyre terjedő és erősödő jó hírének, vonzerejének köszönhetően. A tagság részben kicserélődött, voltak, akik elmentek, akik maradtak, de olyanok is, akik később visszajöttek - Ugrin nélkül nem megy - ahogy egy régi, több éves távollét urán visszatérő dalostárs mondta. A minőség, az igényesség, a varázs azonban ugyanaz maradt a hosszú évek alatt. Köszönjük ezt is, Neked, Istenem. A varázs, a személyiség ereje, ez tartotta egyben ennyi éven át a kórust. De ennél sokkal több: a tehetség. Tehetséget adtál neki, Uram. Meghallotta, megértette a zenét, a szépséget, amelyet minden műalkotás magában hordoz, az értékeket, amelyek szebbé, értelmesebbé teszik az életet. És kapott Tőled, Uram, még egy különleges adományt, az átadás, a megosztás, a tanítás képességét. Nemcsak értette, de át is tudta adni, meg tudta értetni a zenét, ezt az összetett, bonyolult világot. Ugyanígy a műveltséget, az ismereteket, a világ folyásának rendjét, értelmét, a bölcsességet, a Te szabályaidat. Megtanította nekünk saját példájával a pontosságot, az alkalmazkodást, azokat az emberi értékeket, amelyeket csak rendkívüli emberek képesek megérteni és átadni. Könyörtelen igényességén, a vállalt feladat végrehajtásában kivételt, megalkuvást nem ismerő gyémánt keménységén sokan kicsorbultak, de még sokkal többen voltunk, vagyunk azok, akik megértettük, mennyit tanulhatunk tőle, gazdagodhatunk általa. És ez volt a másik nagy, összetartó erő. Szakmai alázattal ruháztad fel Őt, Uram, a szerz szándékait akarta megvalósítani - sohasem önmagát. A Kodály műveknek - alapos elemzés, komoly felkészülés után - Ő olyan igazi és drámai kifejezést tudott adni, mint csak kevesen, most már senki. A zene értékének felismerését igazolja, hogy előadta a Máté passiót, Purcell műveit, Stravinsky darabjait, olyan időkben, amikor ezek még bátor választásnak számítottak a magyar zenei életben. A legjobb magyar karmesterek választották Őt és kórusát, a zeneirodalom legnagyobb kórusműveit adta elő a Zeneakadémia színpadán, és sok más jeles helyszínen. Hozzád való hűségét, mély hitét bizonyította az egyházi művek előadásában, bár soha nem hivalkodott vallásosságával. A tanítás, a koncertek útján lehetőséget adtál neki, hogy külföldön is tanítványokat, barátokat szerezzen, akik szintén a hatása alá kerültek, akik szintén megérezték a kivételes kisugárzást. Együttérzésük, szeretetük velünk van most is, hála Neked ezért is, Uram. Szakmai elismerések, kitűntetések sora bizonyítja, hogy nemcsak szerettei, tanítványai, növendékei, de az objektív szakmai világ is elismerte, megjutalmazta erőfeszítéseit. Most itt állunk magunkban, megrettenve, mert nem tudjuk, hogyan lesz ezután. Kérlek, Uram, adj nekünk erőt, hogy méltók maradjunk, hogy hűen továbbvihessük, amit tanultunk, amit örököltünk. Uram, hálát adunk Neked a sok szép együtt töltött évért, a koncertekért, az emlékekért, a gazdagságért, a varázsért, amit tőle kaptunk, hogy megnemesítette a fiatalságunkat, hogy kitöltötte az életünket, hogy mindannyian jobbak lehettünk általa. Köszönjük a tudást, a szigort, a szeretetet, a humort, az emberséget, a tisztességet, a zenét, köszönjük, hogy vele lehettünk. Kérlek, Uram, vedd Őt magadhoz, és adj neki örök életet, megérdemli. Ámen. Szilágyi Katalin | |